Kettőnk közt nem rég
Rudolf: Mi lenne ha megtréfálnánk egy kicsit? Mária: Jó, de hogy csináljuk? Rudolf: Játszunk egy titkos beszélgetést, nézzen rám, mint aki fél, Kapja a kezét a szája elé és sóhaj ó jaj. Mária: Szokványos legyen e találkozás vagy pedig épp újdonság ? Rudolf: Mint ha egy hónapja nem tennénk mást... Közösen: csakis együtt járkálnánk. Rudolf: Szerelmem őrülten ég. Mária: Játszani úgy szeretnék. Rudolf: Játszuk a mi megtörtént kettőnk közt nem rég. Mária: Csináljunk valami különöset? Rudolf: Rajta hát most mit ajánl? Mária: Bódultan szédülök kezében, mint aki vágytól lángol már. Ön éppúgy döbbenten áll, S mindebben az lesz a szép, hogy mind ez megtörtént kettőnk közt nem rég. Rudolf: Szerelmes meleget, árasszunk eleget, olvasszuk fel a jeget. Mária: Had follyon össze a fekete jegyzetfüzet. Rudolf: Ooo Willigut görcs áll beléd. Mária: Kis kémünk meghibban még. Közösen: Hisz mindez megtörtént kettőnk közt nem rég. Éés, hogyha eljő az éj, ha gyertyánk már csonkig ég Rudolf: Álmomban emlékszem arra a csodára, ami megtörtént Közösen: Így kettőnk közt nem rég.
|