Beszélnél nekünk a terveidről? Mit takar ez a promóciós anyag?
- Ez egy maxi, ajándék jellegű CD, 2 dallal. Az egyik az „Indul a lábam” c. dal demo verziója, amit egy kedves nyíregyházi művész barátommal Székely Szabolccsal készítettem cirka 4 évvel ezelőtt. A másik dal a nyíregyházi polgármester felkérésére készült még az EU-csatlakozás kapcsán. Az ünnepségen éjfélkor Venyige Sándorral énekeltem el, nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem. A zene Császár Zoltán, a szöveg pedig Tapolcai Zoltán szerzeménye. Nevezhetjük ezt a promóciós lemezt a saját CD-m előhírnökének is.

- Saját CD– ről mit tudhatunk előljáróban?
- Fiatal életem állomásait érinti gyakorlatilag. Egy „Musical MÁZs-képpen” , azokból a musical-ekből, zenés darabokból, amikben játszottam, kicsit átgondoltabb, átvariált változatban. Szeretnék valami maradandót alkotni, talán a fiamnak - egy kicsit öncélú is ez a dolog. A CD zenei anyagában két nyíregyházi barátom, a Secta Cameleon ( Balázs Béla – Máté Szabolcs) formáció két tagja volt a segítőm. Ők főleg külföldön zenélnek.

- Van már kiadód, találtál már estleg szponzorokat?
- Vannak igéretek, egy világviszonylatban is elismert menedzsment bekért tőlem anyagot, júliusban kell kiküldenem Svájcba. Ezen is szerepelni fog az „Indul a lábam” és még egy pár dal. Majd meglátjuk, mi lesz belőle.

- Térjünk vissza a színházhoz. Prózai színészként indultál,hogy jutottál el a musicalhez?
- 1989-ben kezdődött , bár azóta is minden nap újra kezdem, minden szerepnél ...  Kaptam egy meghívást. Nyíregyházán volt egy tehetségkutató rendezvény, amiben a legvonzóbb az volt, hogy a résztvevők igazolást kaptak a suli felé. Fogalmam nem volt, mi lesz ebből. A produkció nevetség tárgya lett, majd a megbotránkozásé, de végül Gál Erzsébet, a zsűri egyik tagja azt mondta, hogy egy jópofa, gátlástalanul röhögni tudó ember mindig jól jön, azt lehet formálni. Csak meg kell tanulnia beszélni. Így indult. Bekerültem különböző darabokba. Volt olyan évad, hogy 10-15 darabban játszottam, kisebb szerepeket. Többek között Szép Ernő - Patika című darabjában. Mindig koromhoz illő szerepeket kaptam, Móricz darabokban játszottam, valamint kis mesehősöket. 1992-93-ban voltam Jancsi, a Jancsi és Juliskában! Ekkor már iskolában tanultam énekelni, táncolni, „szépen” beszélni. De soha nem volt az ének specifikus.

- És a tánc?
- A tánc inkább. Amikor az ember tizenévesen bekerül a színházba, elkapja a hév, őrületes dolgokat él meg... Éjszakákat beszétünk át, szerepálmokat. "Világmegváltó nagy körök"- nek hívtuk ezeket az éjjeli lebegéseket. Utána vicces volt hajnalban balettcipőben ugrálni. Később megpróbáltunk közelebb kerülni a tanárainkhoz, és kibújni ezek alól a kötelességek alól.  De 96-ig kizárólag prózai szerepeket játszottam Nyíregyházán.

- Mikor jöttél Budapestre? Merre jártál még?
- Később céget alapítottam, amely színház és filmművészeti tevékenységgel foglalkozik a mai napig, majd volt egy nagy balesetem, elvesztettem az egyik (bal) vesémet.  A rehabilitáció hosszú volt, volt időm gondolkozni. Úgy döntöttem színész maradok.  Tudtam, hogy tovább kell fejlesztenem magam, így megkerestem a legjobb énektanárt, Toldi Máriát. Elkezdtem járni hozzá és jöttek a szerepek. Mikor Verebes István lett a Nyíregyházi Színház igazgatója, ő kiküldött Torontóba a Magyar Színházhoz, ahol egy főszerepet játszottam a Zerkovitz Béla - Szilágyi László „Csókos asszony „- ában, egy operettben. Majd Debrecenben játszottam többek között Walt Disney Peter Pan-jét.  Veszprémben a Hair Bergere voltam, ott játszottam két évadon keresztül. Közben már voltak vendégszerepléseim Budapesten. 2000- ben Kerényi Miklós Gábor igazgató felkért egy szerepre, a West Side Story Riff-je lettem, onnantól kezdve 5 főszerepet játszom az Operettszínházban.

- Mesélnél a készülő Dr. Bőregér című darabról?
- Óriási kihívás a számomra. Egyik éjjel csörgött a telefon, a direktorom volt, azt mondta, ebben a pillanatban pattant a szikra az agyában, hogy mivel prózai diplomám van, megpróbálhatnám ezt a szerepet. (Mert ripacskodó vagyok és őrült, hátha ebben a műfajban is igazolom magam.) Annak idején Latabár játszotta ezt a szerepet, direkt neki írták. Egy részeget kell alakítanom, aki mindent elront a darabban. Fiatalon sok hasonló karakterszerepet játszottam, nem állt távol tőlem a dolog.

- Sportos alkat vagy, és ma is görkorival jöttél a színházba. Mi az oka ennek?
- Hiperaktív vagyok, mindig kell a mozgás. Nem bírok leülni, lefeküdni. Ez lefáraszt, a fizikumot is kordában tartja. Mikor látom a sétáló embereket a Körúton, nem is értem, hogy miért nem gurulnak, pedig ez a világon a legjobb érzés. A világ szabadsága!

- Hogy viszonyulsz az állatokhoz?
- Szeretem az állatokat gyermekkorom óta. Jelenleg is vannak állataim, például özvegy Sityuné - papagáj, (Sityu elrepült L) kézhez szokott madár, aki a tévézésnél velem eszik, de van teknősöm, volt kutyám, macskám, voltak halaim. Most egy ara vagy jákó papagájt szeretnék, olyat, hogy be lehessen szoktatni a kocsimba és jöjjön velem, ha utazom.

Miután megtudtuk az idős, 31 éves színész titkos vágyait - mert mindvégig a múltját „fiatalkoromnak” emlegette – elment sminkelni és a Szépség és a szörnyeteg c. előadás Lefou manójaként láttuk viszont.

- Evidens a kérdés, mennyire vagy manó?
- Nagyon. Bújós vagyok, szeretek vackolni, ez is manóság. Már gyermekkoromat is végigkísérték a manók, ha rossz voltam rossz manó jött, rengeteg manós története volt édesanyámnak. Egyszer játszottam Tündér Lalát a Négyszögletű Kerekerdőben is egy amatőr csoportban.

- Rajongók?
- Úgy érzem kedvelnek. Nem zavarnak , nem tolakodnak. Jól eső érzés, hogy gondolnak rám, gyakran kapok ajándékokat. Nem is olyan rég megkaptam egy csomó régi előadásom dvd anyagát. Már 2 honlapom van, amit a rajongók üzemeltetnek. Kaptam egy Szerencsedobozt tőlük a születésnapomra. 365 levél van benne, az ismerősök, barátok közül mindenki írt egy kártyát, minden nap ki kell húzni egyet belőle, és jobb lesz tőle a napom. Van valami szertartás jellege az egésznek...

- Mondanál egy pár szót a Musical & Operett Újságról?
- Nagyon jó ötletnek tartom. Amikor találkoztam a lap tulajdonosával és szerkesztőjével Bernau Katival, rögtön láttam, hogy ez egy nagyszerű kezdeményezés, amely széles körben segítheti a társadalmi és kultúrális átalakulást, amely közelebb hozza az embereket a színházhoz. Egy értékes felület, ami partnerekre vár és amit a rajongók visszajelzései már pozitívan igazoltak.  A CD és az újság célja is az, hogy minél szélesebb körben terjedjen el ennek a műfajnak a szeretete és megismerése.  A lap rengeteg meglepetést tartogat, de erről még ne beszéljünk...