– Eredetileg tanítóképzőt végzett, ez nyilván azt jelenti, hogy nem akart mindenáron színész lenni.
– A tanítóképző a tétovaság megtestesítője volt. De közben amatőr együttesekben énekeltem, és a Kifutó című tévéműsorban, ami tulajdonképpen a Megasztár elődjének tekinthető, különdíjat kaptam.
– Megviselhette, hogy ennek a sikernek akkor nem volt folytatása.
– Azt gondoltam, hogy egy jól szervezett csapat elindít a pályán.
– Hogyan került végül színház közelbe?
– Statisztákat kerestek a Fiatalok Színházába. Ott ismerkedtem meg belülről a színházzal. Ez után jártam meghallgatásokra, így találkoztam Kerényi Miklós Gáborral, aki akkor Miskolcon rendezte az Elisabethet. Ő tanácsolta, hogy jelentkezzem a színművészetire.
– Országosan még nem feltétlenül ismert, de azok között, akik az operettszínházba járnak, sok rajongója van. Ezt nehéz lehet kezelni.
– Nem az, ha nem helyezünk túl nagy hangsúlyt a dologra.
– Megvárja egy rakat tini a művészbejárónál?
– Ezzel nincs is semmi baj, beszélünk két szót, és megyünk tovább. A nekünk szóló rajongást értékelni kell. De hála istennek nem csak tinik rajonganak és várnak meg előadás után.
– De a rajongók közül többen valószínűleg nem elégednek meg ennyivel, mert esetleg szerelmesek önbe.
– Ilyenkor falat húzok magam köré, jelzem, hogy mennem kell.
– De akkor megvárják másnap is, hiszen ilyen a szerelmesek természete.
– Igen, de aztán egyszer csak leszoknak erről. Egy idő után nekik is kellemetlenné válik a helyzet. Vannak, akik többet foglalkoznak a rajongóikkal. Honlapot például én is készítettem, és válaszolok az üzenetekre. Levelezőtársa azonban nem tudok lenni senkinek. Aki újra ír, annak már nem válaszolok.
– Valaha az operettszínház sztárjai országosan ismertek voltak. Most ez annak ellenére nincs így, hogy dugig van a nézőtér az előadásokon. A szakma kicsit lekezeli a zenés műfajt. Külső munkákra is ritkán hívják önöket.
– Nyilván ma, a kereskedelmi televíziók világában a színészek ismertsége műfajtól és színháztól függetlenül is kisebb, mint évtizedekkel ezelőtt. Az viszont tény, hogy bármerre járunk az országban, legyen Szeged vagy Debrecen, tizenöt-húszezer ember vásárol jegyet az előadásainkra. Szóval, ha személy szerint mi nem is vagyunk olyan mértékben közismertek, mint egy valóságshow szereplői, a produkcióink országos szinten is megmozdítják a közönséget.
– A lekezelésben nincs benne az is, hogy azt gondolják, elénekli Rómeó szerepét, de prózai előadásban már nem tudná eljátszani?
– Lehet, hogy így gondolják. De ezzel nem találkozunk. Nagyon sok elismert prózai színész jár rendszeresen az előadásainkra, sőt a színházunk által szervezett Örök Rómeók és Júliák találkozónkon többek között Kállai Ferenc, Margitai Ági és Murányi Tünde is őszintén gratulált a produkciónkhoz. Ők tényleg eljátszották a veronai szerelmeseket, s dicsérő szavaik rengeteg erőt adtak.
– El tudná játszani prózában Rómeó szerepét?
– Igen. Persze fontos, hogy jó rendező legyen mellettem. Kerényi Miklós Gáborral és Béres Attilával nagyszerű volt dolgozni.
– Furcsa módon nem egy musicalben, hanem a Lili bárónőben tartom a legjobbnak.
– Nagyon szeretem a Lili bárónő előadását. A Raktárszínházunkban közel vannak a nézők, csak egy zongora van a színpadon, szóval ez inkább egy prózai előadás zenei betétekkel, s színészileg is mást tudunk megmutatni, más a hangsúlyosabb.
– A nagyszínpadi musicalelőadások gyakran monotonná válnak az állandóan nagy hangerőtől, sokszor azt érzem, hogy megfelelő érzelmi skála eljátszása helyett teljes erőbedobással ordítanak.
– Én ezt nem így gondolom, s a színházunkban is többre törekszünk. Persze én is vágyom arra, hogy prózai darabokat is játszhassam, de Mozart és most Rudolf figurájának megformálásakor remélem, többet is fel tudok mutatni, mint egy szép tenor hangot. Erősen kötődöm a zenés műfajhoz, semmiképpen nem mondanék le róla.
– A fiatalok között az operettszínházban ön most az elsőrendű sztár.
– Szerencsés vagyok, és sokat dolgozom ezért a sikerért. Engem a kollégák is segítenek, és a fiatalok között egy igazi, összetartó csapat alakult ki. Persze naivitás lenne azt gondolni, hogy mindenki egy emberként drukkol nekem. Vannak irigyeim. De én megpróbálok emberileg és szakmailag megfelelni ennek a helyzetnek, és igyekszem nem nagyképűvé válni.
– Régóta akart már egy lemezt.
– Ez igen jó kirándulás volt, kísérleteztem azzal, tudok-e zenét, dalszöveget írni, és hogy tud-e ez egyáltalán szólni valamiről. Szeretem, amit csináltunk.
– Az Elisabethben már játszotta Rudolfot, a figura nyilván ugyanaz.
– Lényegében ugyanaz, csak az Elisabethben három jelenete volt Rudolfnak, most meg az egész darab róla szól. Igen jó prózai szituációk erősítik a lágy, dallamos zenét. Az apa-fiú jelenetek kimondottan erősek.
– Kicsit nagyképűnek érzem egy produkcióra előre kiírni, hogy világpremier.
– Egy musical, amelyet a világon először nálunk mutatnak be, mi más, ha nem világpremier? Óriási dolog, hogy neves amerikai Broadway-szerzők, osztrák és magyar koprodukcióban, Budapesten közösen állítanak színpadra egy új darabot. Ennek biztos van reklámértéke, és az is valószínű, hogy a darab sok országban színre kerül még, például két év múlva bemutatják Bécsben. Mindenesetre nekünk itt kell helytállnunk, a többi mellékes.


Pályakép

Dolhai Attila 1977-ben született Kisvárdán. Zsámbékon tanítóképző főiskolát végzett, majd diplomát szerzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A Mozart, a Rómeó és Júlia férfi főszerepei tették igazán ismertté a nevét.